2010. 10. 11.
Belefáradtam ilyenkor szeretni is nehéz,
eljött az ősz ilyenkor mindenki elvész,
végtelen órák, öregebb lett minden,
valami kéne ami mindent kiszinez,
velem együtt a világ is letargikus,
ilyenkor legyek veled romantikus?
nem tudom hogy kell-e?
vagy hogy egyáltalán kellek?
fölöslegsen írok? ezt csak te tudod,
az egészet tovább nem húzom,
a sorokban nem túlzok,
ingázok a 2 "m" között,
menny és magány magukhoz kötött,
de félek e kettő tőled elüldöz.
Ha kellek akkor kellesz,
ha nem hát akkor menj el,
érek-e annyit? rajtad múlik,
ilyenkor nem csak a levél a remény is hullik,
valahova majd eljutunk
de lesz-e közös utunk?
Lesz-e közös utunk, a holnap zenéje,
a szivemet pár hétre még akkor elkérted,
csak egy esetben kérem vissza,
ha a lelked a vérét issza,
úgy, hogy ne legyél vele pimasz,
most még ingatag az egész
mondd mennyire vagy merész?
mit teszel kockára ennyiért?
mit löksz félre a Geriért?
nem vagyok tökéletes jobb ha tudod,
remélem te se mert azt gyorsan unom,
szeretni tudok egyik nagy hibám
mellete a gyűlölet legtöbbször kizárt
Ha kellek akkor kellesz,
ha nem hát akkor menj el,
érek-e annyit? rajtad múlik,
ilyenkor nem csak a levél a remény is hullik,
valahova majd eljutunk
de lesz-e közös utunk?
Legyél a fényem a szürkeségben,
legyél a minden az ürességben,
segíts túlélni az eljövő rosszat,
állj melletem a leeső hóban,
mond, hogy fázol és bújjak hozzád,
kérd el a kabátom minden hideg éjszakán,
érezd át ha szenvedek néha,
ölelj át, ne legyek néma,
nevess ha jól érzed magad,
a gondot mondd ki nem kell a harag,
szeress ha szeretsz nem kérek mást,
ez annak szól ki egyszer eljön talán.