Pár elvont gondolat bevezetés képpen,
a vásznad mögött zuhansz a mélybe,
igen sajnos ez kell a népnek,
ez kell neki, hogy boldogan éljen.
Nem hiszem el, hogy bárkinek megéri,
hogy a társadalom a lehetetlent kéri,
más meg egy házban ingyen szórakozik,
VALÓság ez nem egy "kitalált mozi"
csak tudod más a show meg a kikopott szálló,
Csomorkányi 17 egy nem várt álom,
a végkifejlet sehol sem változik,
mindenhonnan a normális távozik.


Szabad a stílus ti éltek is vele,
gengszter kissrácok zsebükben a szerek,
engem is a hideg beton nevelt,
csak a csili-vili fullcap nem nyújtott kezet,
nem vonzott soha a magas hegyek csúcsa,
meg vagyok én lent is bármilyen furcsa,
nem erőltettem soha mert az olyantól hányok,
nem tartozok közétek tini ideálok.
Arcomon az undor már régóta álldogál,
mi lenne ha egyszer nem miattam változnál?
őszintén nem megy ott az ajtó távozzál,
véged van tesó itt a végsőállomás.


Én lassan sétálok te őrülten szaladsz,
ha az életedet nézed sok lesz a kamat,
felfalnak majd a lassú 30-as évek,
fájdalmas az ha az egyéned éget.
én figyelek is míg te csak nézel,
így látom a jót is te meg megse érzed,
a felkelő nap se egy szürke festmény,
be tudom fogadni minden élvezetét.
két lábbal állok két szemmel nézek,
amiket én látok attól sokan félnek,
de nem veszik észre pedig rég ott van,
mert senki se sétál hanem őrülten rohan.


2011.02.10

Oldal: Mindenki Rohan
Egy alföldi gyerek gondolatai - © 2008 - 2024 - szovegeim.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat