Igaz nem várt senki, mégis eljöttél,
váltod a nyarat, a hatás megtörtént,
kínzod a fákat, az eget, az embert,
legtöbben nem bírják el ezt a terhet,
mindenki punnyad mindenki mereng,
üldöz ezer gond megoldás nincsen,
megyek az utcán csak foltok vannak,
gyengül a tudat az ő sakk mattja,
szellemek vagyunk egy kopár világba,
a lelket belőlünk szépen kiráztad,
szerelem, magány a téma oly mindegy,
hiányzik a pörgés, mellé a színek,
unalom van basszus na meg letargia,
a napokból hiányzik a fantázia,
begubózok, tavasszal majd jövök,
addig pedig a terveket szövöm.
Földre küldtél levágtad a szárnyam,
elveszel mindent, bezársz egy várba,
felmentés csak fél év múlva érkezik,
mikor végre a zöldeség kérkedik.
Tudod most a felhők se szépek,
a fák lelkei is kiégtek,
a tapintásod mindig hideg,
kezed a kesztyű nem védi meg,
fogynak a szavak,lassul a dallam,
száll az ihlet nem kattog az agyam,
az éjszaka fényei elvisznek,
oda ahol akárkik elhisznek,
itt olyan jó, de tudom nem helyes,
a valóság helyet ezt képzelem,
nem maradhatok, vár a rideg sorsom,
csak annyi éltet, hogy tetszik pár sorom,
visszaérek megvagytok ti is,
kicsit rosszab,élvezem mégis.
Földre küldtél levágtad a szárnyam,
elveszel mindent, bezársz egy várba,
felmentés csak fél év múlva érkezik,
mikor végre a zöldeség kérkedik.
csukva az ablak kizárom a várost,
nem kell ami tetőtől talpig sáros,
a zár ott van ahová többet nem megyek,
letöröm ha nem érzem a kinti szelet,
addig is a délutánba temetkezem,
rühellek de nagyon, mondom személyesen,
a pálya is gyakorta üres,
fagyott kézzel nincs aki ügyes,
minek is mondom inkább hívom a tavaszt,
ezernyi sebre tőle kapom a tapaszt.
2010.11.21.