Ez egy olyan témjú mű amiről órákat tudnék írni. Egy fiú aki most 9 éves és értelmileg korlátozott és aki a rokonom és akinek nagyon sokat köszönhetek még ha nem is tud róla. Régebben nagyon sok időt töltöttünk együtt és furcsa mód élveztük is. pár gondolatomat olvashatjátok most róla és ez a minimum amit megérdemelhet.

:



egy másik világ ami közel áll hozzánk
amihez kis hiba kell hogy létrehozzák
amit nem érthet meg a világon senki
amit nehéz lenne egyedül leélni
de kicsit se kevesebb mint azt sokan gondolják
az ő lelkükben több a boldogság
képesek mindennap szívből nevetni
ezt tőlünk már sikerült elvenni
de mért beszélek róluk mint egy külön fajról?
ők is emberek nem jöttek a marsról
sokaknál így is emberségesebbek
igaz náluk a dolgok kicsit egyszerűek
gondoljuk mi de ki tudja igazán
mi a jó nekik vagy mi az ami fáj
azért próbálok pár gondolatot szavakba önteni
tapasztalatom van és ezt nem fogom félre söpörni
a második strófa egy rokonomról szól
higgyétek el megérdemel pár szót

ref:
egy érzés mi sokak szerint nem létezhet
engem még is írásra kéztetett
de megsem kérdezem hogy vajon érted-e
mert sok embernek ez sajna nem védjegye
egyérzés mi sokak szerint csak fájhat
másnak ez a vágyálma másnak ez a támasz
akire gondolok neki bizony kijárhat
a szánalom nélküli szeretetes sajnálat


igen Tomi rólad beszélek
nehezen igaz de a szavak kiférnek
nem maradnak benn többé már nem
kimondok mindent mi nyomja a szivemet
emlékszem mikor egy bérházban laktunk
mindég együtt voltunk és egymást megszoktuk
délutánokat játszottunk át együtt
minden pillanatát együtt élveztük
és milyen kedves volt hogy mikor elmentem
sírni kezdtél és nem engedtél a küszöbnél messzebb
ez az az érzés amiért mindenem odaadnám
ami segítene az élet minden pontján
amit nem érezhetnek sokan hiába kérik
és nem tartanak fontosnak de ez tévhit


egy érzés mi sokak szerint nem létezhet
engem még is írásra kéztetett
de megsem kérdezem hogy vajon érted-e
mert sok embernek ez sajna nem védjegye
egyérzés mi sokak szerint csak fájhat
másnak ez a vágyálma másnak ez a támasz
akire gondolok neki bizony kijárhat
a szánalom nélküli szeretetes sajnálat



öt évesen felfedezted a kocsik világát
többet tudsz róluk mint én most a tizenöt tulsó határán
és itt vagyunk mi két rokon lélek
kik az élettől keveset kértek
és kevesebbet kaptak de ez őket nem zavarja
csak a mának élnek és együtt dadognak
két elme akikben több van mint amit kinéznek
két világból de mégis egy a mérce
e sorokat hallani nem fogod igen ezt én így akarom
nem miattad hanem én félek hogy felkavar egy-két gondolatom
nagyon magamra emlékeztetsz
minden mozzanatod az én egyik részem
de még is téged csodállak nem pedig magam
hisz kettőnk közül te vagy a makacs
és te vagy aki számomra nagyon fontos
és aki két világ között egy csomót kibogoz

Oldal: 2 Világ
Egy alföldi gyerek gondolatai - © 2008 - 2024 - szovegeim.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat